Fákjú, tanár úr!
Jean St'Ay
2018. március 13. kedd, 17:04
A tanári hivatás megbecsülése, a tanárokba vetett bizalom volt a vizsgálódás tárgya. És a mioritikus haza nemigen teljesít jól ezen a téren sem.

A felmérést a Romania Business Leader Alapítvány és a D&D Research intézet készítette, olyan kritériumok alapján, mint a diákok tanárok iránti tisztelete, a tanári hivatás helye a szakmák rangsorában, a tanügyben dolgozók fizetése, illetve annak mértéke, hogy a tanárok mennyiben bátorítják saját gyermekeiket, hogy kövessék a szülői példát.

A válaszolók relatív többsége az oktatást közönséges közszolgáltatásnak tekinti, mint amilyen a közalkalmazottaké. Nem hivatásnak tekintenek rá, amelyet teljesítmény alapján kellene bérezni. Nem bíznak az oktatásban, az oktatóban, és nem is tisztelik, miként más hivatásokat, például az orvosokét.

Jelen pillanatban a tanári szakma nem áhított munka Romániában. A felmérésben résztvevő tanárok fele azt nyilatkozta, nem bátorítaná a saját gyermekeit, hogy tanári pályára lépjenek. A szülőknek csupán egyharmada terelné csemetéjét az említett irányba. Ami a béreket illeti, a válaszolók 86 %-a szerint a tanári fizetések túl alacsonyak, és 75-100 %-kal nagyobb kezdő fizetéseket tartanának megfelelőnek.

A felmérés készítői arra is rámutatnak, hogy az oktatásra szánt közpénzek Romániában csak kétszer haladták meg a bruttó nemzeti össztermék (GDP) 4 %-át 1990 óta, noha a 2011/1. törvény évi 6 %-ot ír elő. Az ország 2018-as költségvetésében az oktatásra szánt összeg a GDP 3 %-át se éri el. Ugyanakkor az Eurostat 2014-es adatai is önmagukért beszélnek: Románia volt az egyetlen uniós tagállam, ahol az oktatásra szánt összegek aránya nem érte el a GDP 3 %-át, miközben az európai átlag a GDP 5 %-a fölött volt.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://mail.foter.ro/trackback/25744
Kulturálisan az. De jure nem az. De hogy elege van a bukaresti bojárok packázásaiból, úgy tűnik, tény.
Naná, hogy ezért is feljelentette a fürdővárost.
Vagyis az tisztelt országvezetés jól megszívatta drága, de annál trébb ünnepléssel, cserébe adott neki ingyenkaját.
Sorra kerülik el az országot a legnagyobb járműipari társaságok.
A hatalom a nép orra alá dugja a trikolórt, és onnan tilos másról beszélni. Sabin Gherman írása.
Bepillantottunk a jövőbe, ami már a jelen: mesterséges intelligenciával és robotokkal élünk együtt. Vérkomoly kérdésekkel játszottunk el az idei Kommunikációs Napokon.
Nem nagyon tudni, honnan lesz tízmilliárd euró helyi beruházásokra, amikor az idei utolsó nyugdíjakat a kormány tartalékalapjából fizetik ki.
Ez pedig édeskevés, már ha közoktatási stratégiáról beszélünk és nem újramelegített vitákról, véli Mircea Miclea, volt oktatási miniszter.
Na jó, ellenzéki megrendelésre készült, de azért olyan nagyot nem tévedhet.
Az emberi jogok világnapján történt. Vagyis hétfőn. Amikor a közleményírók is agyhalottak.
Amikor a románok is kiakadnak a saját túlhabzó nacionál-hisztériájuk kapcsán. Persze, anélkül, hogy elismernék: Erdélyt valóban elcsatolták.
Tudta, hogy Hobo ma is középiskolai történelemtanár lenne, ha nem alapít hobbizenekart? És hogy Deák Bill Gyulát zenésztársai csak Dukátnak becézték, pusztán anyagi okok miatt? A 73 éves Kossuth-díjas művész életpályájáról vallott.
Megkávéztatják a fáradt sofőröket az ünnepek alatt a magyar és román rendőrök.